(Hogy visszafogjam...)

Hogy visszafogjam magam. Vagy hogy ne. Hogy a pusztult anyaföldről szóljak. Egy ember, egy szikra, s csak egy kevés üzemanyag. Sokáig állunk s nézzük a tüzet, míg az árhullám elemi erejével el nem sepri egy újabb gomorra parázsló szennyét. Reszkessetek és hántorogjatok tehetetlen démoni dühötökben, görcsös transzotokban vétkezők és fertőzöttek, temessétek el magatokban a valóságot mi zárt szemetek elől immár eltöröltetett. Ordítsatok, karmoljatok és harapjatok végső kétségbeesésetekben, vértől és verejtéktől mocskosan várjátok az utolsó órát, legutolsó, folytogató rémálmotokat, mert nincs számotokra semmi tovább. Mentek, hova én is megyek, nem is olyan soká.