(Nem volt könnyű...)

Nem volt könnyű, de neked csináltam. A sajátom az egész, és apránként gyűlt össze. Még az első, a bal láb volt csak készen, és neve sem volt neki, amikor a szomszédok már panaszkodni kezdtek. Úgy kellett, nap mint nap, leráznom őket, hogy orrukra csapom az ajtót. Hogy büdös van, mintha csak hullát rejtegetnék. Hogy mennyire mellé fogtak. Naponta kellett, mindaddig míg meg nem száradt, minden kis részét, újra és újra, javítgatnom. Kicsi lábujjától, göndör hajfürtjein keresztül a facér mosolyáig, de a tökéletesnél nem adhattam lejjebb. Reszkető ujjakkal simítottam tökéletesre combjait, két duzzadó mellét, apró mellbimbóját. A legkeményebb anyag volt a legjobb, ezért félórákat izzadtam, amíg újabb húsz dekája a végbelemet véresre karcolja, és éreztem még a csípő fájdalmat, amikor ajkait belőle megformáltam, és könnyes szemmel adtam rá első és utolsó csókunk. Mert abban a pillanatban, amint kész lett, nem az enyém többé. Ekkor adtam nevet neki. Glóriának neveztem el, végignéztem még egyszer finom vonalait, és azt mondtam magamnak: eddig tartott, ember, és azzal itt is hagytam, itt ahol most is látod, és elindultam érted. Eloldozom nemsokára köteleid, és elmegyek, és soha nem találkozunk többé. Csináld vele, amire vágytál.

SZAR

A bennünk lévő állat
bőre keményedik
és kitörni kész
akár a magma
forradalom
késleltetett szar.