(Száraz már a...)

Száraz már a föld e helyen, és oszladoznak már a felhők, de hangok úsznak még a szélben, és fejek hajolnak meg fáradtan mögöttük. Harmónia kibelezett holttestét járják át ezek a szelek. Újra és újra. Mert Harmónia bíráink előtt elítéltetett, és magzatát testéből mi eltávolítottuk, mert magzata a végzet követéé. Ott voltunk mind a tüzek között, és táncoltunk mind a füstjük alatt. Most hazamegyünk és megerőszakoljuk hálótársunk. Gyengéden érünk hozzájuk, és fojtogatjuk halkan. Kihallgatjuk utolsó leheletük, és testük mellé fekszünk. Elalszunk, és álmodunk mind, és rólad álmodunk mind, mint mindig, csak rólad.

Évfordulónk volt ma.

ÜNNEP

És megtelt hát a nagyterem,
egymáson ácsorognak összesen
az emberek s a sötét éjbe mártanak
hosszú ujjaikkal félős arcú istenek,
míg füstöt ereget a rengeteg.
És estünkön az arcok mind vadak,
ébredők, szédelgők, szelídek,
mindig eljárjuk újra
az éjszakánk, a gőzös reggelóra,
mikor mi jön kapóra,
hogy felállok, kérek egy percet,
valamiből újabb kört teszek
(és egészen helyes leszek),
iszok, baszok, elkoccintok,
elmondom, hogy mi a titok,
belül kesereg a kurva ének,
aztán csak megtalálnak minket,
azt mondják, készülj fel, itt jön az ünnep.

(Idegennek nyoma sincsen.)

Idegennek nyoma sincsen. Gondolta a gonosz, az ördögfajzat ismét, mert a gonosz nem tud másképp gondolkodni, csak szavakban, csak hangban, talán mert ő maga az első inkantáció, talán mert ő az utolsó ráolvasás.

Idegennek nyoma sincsen, gondolta a gonosz, az ördögfajzat ismét, és ráérősen evezett tovább a habban.

Idegennek nyoma sincsen, gondolta a gonosz, de legalább két elkárhozott hastáncosra szükségem van, hogy ezt a napot is túléljem, hogy a csónakról bele ne vessem magam az aranysárga mélybe. Mert a gonosz kezdő gonosz, és a kezdő gonosz rengeteget unatkozik. És mert a gonosz, mert az ördögfajzat a megbízhatatlan pokoli cigánylányok ügyén nem mással mint önnön létezésével így meghasonlott sorsviszonyba került, a gonosz lefordult a csónak szélén.

Kérek szépen újabb korsót.

KORSÓKAT DOBÁLNI

még egy kör és elkezdünk
korsókat dobálni
ahogy az este összegyűlt
innen nehezen találsz ki
itt ülsz a földön fenn a ház
a tudatnak nem veszed hasznát
de vigasztaló azér ahogy
veled zenél a túlvilág
valaki a pultnál kopog
ikarosz végignéz magán
lesöpri a válláról a hamut
azt mondja lássuk hol landoltunk
az ember végülis felül
táncol egyet viszi bármi
még egy kör és elkezdünk
korsókat dobálni