És megtelt hát a nagyterem,
egymáson ácsorognak összesen
az emberek s a sötét éjbe mártanak
hosszú ujjaikkal félős arcú istenek,
míg füstöt ereget a rengeteg.
És estünkön az arcok mind vadak,
ébredők, szédelgők, szelídek,
mindig eljárjuk újra
az éjszakánk, a gőzös reggelóra,
mikor mi jön kapóra,
hogy felállok, kérek egy percet,
valamiből újabb kört teszek
(és egészen helyes leszek),
iszok, baszok, elkoccintok,
elmondom, hogy mi a titok,
belül kesereg a kurva ének,
aztán csak megtalálnak minket,
azt mondják, készülj fel, itt jön az ünnep.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése